Tenerife Történelme

Keresztény időszámításunk előtt 1100-tól a föníciaiak, később a karthágóiak felfedező útjaik során elérték a Kanári-szigeteket.
Kr.e. 5. században kitelepülés következett be a szigeteken: megjelentek az észak-afrikai berber törzsek.

Az ókori rómaiak egyszerűen csak a „boldogság szigetének” nevezték és a mendemondák szerint kereskedtek is a szigeten élőkkel.
Az időszámításunk utáni 1. században II. Juba expedíciójáról írt krónikában “Canaria” néven említik a helyet.
1344-ben VI. Kelemen pápa Luis de la Cerda spanyol nemest koronázta a Kanári-szigetek királyává. Bár ekkor még a szigeteken az őslakosok vezetői uralkodtak.
1479-ben a spanyolok és a portugálok között megkötött szerződés értelmében a Kanári-szigetek a spanyol korona fennhatósága alá tartozott.

A spanyolok a mai napig azt feltételezik, hogy a Kanári-szigetek egy és ugyanaz Atlantisszal, az elsüllyedt kontinenssel, amelyről valós bizonyítékot a mai napig nem találtak, de a görög filozófus, Platón meggyőződéssel állította a létezését.

1494 és 1496 között a spanyol hódító, Alonso Fernandez kikötött Tenerife szigetén és leigázta az őslakosokat, La Laguna néven pedig megalapította az első gyarmati települést.
1706-ban a Montaña Negra vulkánkitörése romba döntötte a kikötőváros, Garachico nagy részét, és Tenerife északnyugati részén új földnyelv közvetítése indult el: Isla Baja.
1852-ben a szigetek szabadkereskedelmi jogot kaptak.
A 19. század végén a banánkereskedelem jelentősen fellendítette Tenerife gazdasági életét.
1927-ben Tenerife, La Palma, La Gomera és El Hiero alkotja Santa Cruz de Tenerife tartományt.
1960-tól a jólét egyre növekszik, a turizmus beindulása egyre gyorsabb ütemű fellendülést közvetít Tenerife életében.
1982-ben a Kanári-szigetek korlátozott autonómiára tett szert.
1986-ban Spanyolország az Európai Unió tagállamává válik.
2004-ben Santa Cruz de Tenerife koncertterme, az Auditório de Tenerife lett a város új jelképe.

Kik azok a guanchok?

Nem sok emlék maradt fenn a sziget őslakosairól, akiknek a neve valami olyasmit jelent, hogy „Tenerife fiai”. Az időszámításunk előtti 3. században jelentek meg először a mai Tenerife területén. Több hullámban érkeztek, valószínűleg Észak-Afrika világos bőrű lakosainak, a szigetekre az időszámításunk előtti 5. században kitelepült berbereknek a leszármazottai.

A guanchok főként parasztok voltak, akik kecske-, és juhtenyésztésből éltek. Foglalkoztak még árpa termesztésével is, mert az a gofio, a guanchok fő táplálékának alapanyaga. A törzs élén a mencey ált, aki egyfajta királyként irányította a népet.

Amikor a spanyolok megjelentek, Bezenuria mencey kilenc fia uralkodott, akik felosztották maguk között Tenerife szigetét. A guanchok mára teljesen kihaltak, hatalmas bronzból készült szobraik Candelariában, a Plaza Patrona de Canarias tengerparti sétányán állnak.